HTML

Ezt olvasd el!

Tapasztalatmegosztó olvasói interface.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

"A legjobb amerikai horror-szerző."

2008.12.02. 15:50 Mészáros Ernő

„A legjobb amerikai horror szerző.”

 

Jack Ketchum

A szomszéd lány

[The Girl Next Door]

 

Fordította Farkas Anikó és Kiss Attila

Láva Kiadó, 2008. november 24.

2890,-Ft

 

Mit szólnának a minőségi thriller rajongói, ha hirtelen kiderülne, hogy Truman Capote vagy Cormac McCarthy megírta a maga stílusában A legyek urát? Ha egyszer csak arról értesülnének, hogy a közelmúlt szörnyű gyerekkínzós bűneseteit, az „ausztriai rém” és a valamivel korábbi osztrák eset elmeháborodott lánykínzójának történeteit feldolgozta már Stephen King kedvenc amerikai szerzője?

 

Nos, egy jó és egy rossz hírrel szolgálhatok mindezen rajongók számára. A jó hír az, hogy megjelent magyarul az amerikai pszicho-thriller mesterének, Jack Ketchumnek hátborzongatóan hiteles regénye, A szomszéd lány [The Girl Next Door]. A rossz hír az, hogy nem nagyon lehet már kapni, én legalábbis több vidéki könyvesboltban hiába kerestem. Akinek tehát megjön hozzá a kedve, az ne késlekedjen beszerezni.

 

Stephen King bevezetőit és ajánlóit egy ideje nem veszi igazán komolyan a szakma, hiszen talán már csak szakácskönyvekhez nem írt ajánlást, azt a bevezetőt azonban, amit még A szomszéd lány első kiadása elé írt, és amelyből fentebb idéztem, alighanem nagyon is komolyan vehetjük. King szerint Ketchum nem csupán a legjelentősebb kortárs thriller-szerző, hanem számos szépirodalmi hagyomány folytatója. Regényeinek szervezőelve tehát nem pusztán a horror vagy a folyamatos feszültségteremtés. Sajátságos narratológiai eljárásokkal él, egyedi stílust teremt, és olyan szerzők nyomdokaiba lép, mint az amerikai realizmust megalapozó Mark Twain, a gyermeklét és a felnőttlét pszichológiáját és ösztönvilágát feltérképező William Golding, vagy a naturalista, lecsupaszított terror mestere, Cormac McCarthy. Ezekhez gondoljuk még hozzá A lepkegyűjtőt és a Mechanikus narancsot, és akkor körülbelül Jack Ketchum repertoárjánál leszünk, de még mindig nem lehet fogalmunk arról a félelmetesen precíz, és egyben a saját erkölcsünket is próbára tevő stílusról és morális feszültségteremtésről, amelyet ebben a könyvben megteremt. Ahhoz tényleg el kell olvasni a regényt.

 

Ez az olvasási folyamat nem lesz könnyű élmény, a regény ugyanis szó szerint válságba sodorja az olvasót, identitásával, erkölcsrendjével, önismeretével együtt. Egy idő után szinte úgy érezzük, hogy magunk is cinkosokká, bűnrészessé válunk, ha tovább olvassuk, hogyan kínozza napról-napra egy csapat kamasz a pincébe zárt, kiszolgáltatott, a legelképesztőbb eszközökkel megnyomorított lányt, ráadásul mindezt folyamatos egy felnőtt nő, egy anya felügyelete alatt. A rémtettekhez vezető utat aprólékosan, folyamatában beszéli el a narrátor, az egyes szám első személyben visszaemlékező Davis, kerülve minden hatásvadász megoldást, és ebben tárul fel Ketchum igazi realizmusa. Úgy fordul át lassacskán a mindannyiunk számára ismerős, játékszabályok által kontrollált gyerekcsíny szörnyűséggé, majd végül a legborzasztóbb bűntetté, hogy folyamatszerűségében az egészet szinte természetesnek, mindig is jelenlévő lehetőségnek érezzük. Mintha csak a körülmények bizonyos együttállása kellene csak ahhoz, hogy az ember átbillenjen a civilizált rend, a társadalmi parancs határvonalain, hogy részt vegyen, hogy ne tudjon nemet mondani.

 

A bűnrészesség központi témája a regénynek, de ez a tudatunkra gyakorolt hatásnak csak a kezdete. Igazán akkor rendülünk meg, amikor bennünk is ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg, mint amelyek a cselekmény főhősének, a serdülőkor billenékeny, képlékeny mezsgyéin lavírozó Davidnek a visszaemlékezésében is alakot öltenek. Lehet, hogy mindnyájunkban kitörölhetetlenül, kivédhetetlenül ott ólálkodik az a fenevad, amelynek a kitörését ezek a fiatalok nem tudták, nem akarták megakadályozni. Mi véd meg bennünket saját magunktól?

 

Ketchum díszítetlen, mégis érzékeny prózája, az amerikai naturalizmus és a thriller legkitűnőbb keveréke nemcsak a serdülőkor és a társadalom kapcsolatrendszeréről alkot mélyre hatoló diagnózist, hanem egyúttal érdekfeszítő és hiteles beszámolót nyújt a hidegháború éveinek eltéveszthetetlenül sajátos hangulatairól is. Bátran ajánlom mindenkinek, aki van hozzá bátorsága, és aki a kemény horrornál maradva egyben a szépirodalom felé is hajlandó elmozdulni.

 

Mészáros Ernő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eztolvasdel.blog.hu/api/trackback/id/tr33799879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása